[…]

Tipikus besza’behu’…

Amikor elkezdesz hallani olyan basszusmeneteket amiknek a létezéséről nem is tudtál. Azigaz hogy teljesen más hangi világ mint az Alesis volt, szóval néhol még fura egy-egy ismert nóta (hiába… öt év mindennapos berögződése eléggé ott van), de ez majd elmúlik a megszokással.

Itt van ez a két dal, teljesen ellentétesek; tán össze sem hasonlíthatóak. S mégis ha meghallgatom, vagy csak szól akkor mindkettő ugyanazt az érzést kelti fel bennem… Nem sok olyan könnyűzenei darab van, amit szoktam csak úgy hallgatni, hogy bekapcsolom, szól és csukott szemmel ülök előtte, semmi másra sem figyelve.
Azért… ez egy kicsit jobban:

Nem keverendő össze Opatia-val. Kezdünk belesüppedni a tehetetlenség okozta görcsös semmittevésbe, amit valamittevésnek álcázunk. Csak hogy tiszta legyen: egész nap forrasztani csak azért hogy forrasszunk az semmittevés. ÉS mindenkinek a mindenféle felmenőit. Tegnap este óta cserébe a net sem megy a szállodában, csak a hasonlóan “broadband” wifi a recepción. Minden szarjon sünt.

Ezt meg küldöm mindenkinek […]

Új Amy MacDonald album vanik. Az előzőhöz képest sokkal “megcsináltabb”, alaposabb, látszik hogy nem úgy tekintenek rá mint frisslemezes előadóra, hanem alapos produceri munka van mögötte. A stílus is kicsit más lett, több a töltőanyag a zenékben, fasza dobsound lett. Valószínűleg semmi nagyon különös, de kellemes zene.

Hm?
Szerintem zseniális. Jó hát van neki egy magas fokú betegségi faktora…

Valamit próbálkoztunk keverés címszóval, nem mondom hogy rossz lett, de azért ezt a szakmát is sokáig kéne tanulni hogy olyan odab*szós legyen a vége…

Ez jó. Ráadásul úúúúúgy szól ahogy illik és ahogy itthon nem szoknak szólni…

Mert megérdemlem. És a hajam sem korpásodik tőle!

2010. március 16 - Budapest, Aréna - Rammstein koncert. Pont.

“Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják.
Éhesek és nem szeretnek,
Mint az éhező kutyák.”
/Ismerős arcok

Megint itt egy új lemez az Ismerős Arcoktól. Mit is mondhatnék róla? Kell, ez vitathatatlan és mindig olyan amilyennek éppen lennie kell. A szövegek hibátlanok, a zenével szépen szervesen össze vannak nőve. Ahogy az eddig lemezeken, itt is megvan az a 2~3 szám amit én személy szerint tudnék nélkülözni (tipikusan népdal feldolgozások), de ugye ízlések… […]

Azért ti is érzitek, hogy ez:

mennyire sehol nincsen ehhez:

képest. Hogy mennyivel több érzés, erő, őszinteség van egy öregember egyszerű énekében egy szál gitárral és zongorával, hogy látod magad előtt az életutat, meg az egész embert, a másik meg egy dal, pont.

Megmondták. De máá’ mikóóó?

Frankfurtban hallottam SACD-ről egy másik koncertverzióját. Beteg zene, de elég jó… Na ez kéne…

Korrekt…

“…vagy az Életben csak a Véletlen,
az adott perc dönti el?
Amit megtettem, csak én terveztem,
vagy ennél több is kell?”
 
Ossian, A véletlen

AZ milyen hogy 25 évesen kezdek el Tankcsapdát hallgatni? Mmint úgy nagyobb mennyiségben? :p