[…]

Megint itt egy új lemez az Ismerős Arcoktól. Mit is mondhatnék róla? Kell, ez vitathatatlan és mindig olyan amilyennek éppen lennie kell. A szövegek hibátlanok, a zenével szépen szervesen össze vannak nőve. Ahogy az eddig lemezeken, itt is megvan az a 2~3 szám amit én személy szerint tudnék nélkülözni (tipikusan népdal feldolgozások), de ugye ízlések… A zene érezhetően kísérletezősebb mint eddig, de az út az tetszik. A gitár magyaros módon olyan jó semmilyen, nem rossz de nincsen benne a húha. A billentyű az… volt billentyűsünk, Attila tudott ilyen zseniális dallammeneteket, harmóniákat kitalálni, ami olyan hogy sokszor már csak azt érzed, annyira viszi a zenét, annyire markáns. 10/10 pont. A másik hibátlan része a történetnek a basszus. Karakteres hang, frappáns szólamokkal. A lábdob meg a pergő pedig olyan… szóval ehhez a világnak ezen a részén valahogy nem értenek. Borzalmas. Erre nem lehet sajnos mást mondani.

Összességében azért egy szerethető, sokat hallgatós album lett. Köszönjük!