[…]

Mert hát ugye. Egyrészt ugye van az hogy dolgozok. Azt hiszem nem is keveset és nem is rossz hatékonysággal, bár mindig amikor visszanézek rá azt érzem, hogy sz*rt se csináltam, vagy hát jóval jobban/hatékonyabban/egyszerűbben/értelmesebben lehetett volna csinálni. Még mindig nem megy az a fajta összeszedettség, rendszerezettség ami jelentősen előrelendítené a munkámat. Most vagy mert béna vagyok, vagy mert sose tudtam rendszerezetten élni, pedig mindig is szerettem volna. (pl: képtelen vagyok naptárat vezetni. Inkább megjegyzem a dolgokat, ami egyelőre még működik, de…) És akkor jönnek mindenféle apróságok, hogy ha megkérdezem a gyártót akkor az a baja, hogy minek kérdezek, hát hiszen van az ő termékmanagereinek éppen elég dolga. Ha nem kérdezem meg akkor az a baja, hogy miért nem szóltam, hát hiszen az ő termékmanagerei ismerik legjobban a cuccaikat és tudtak volna javasolni mást/jobbat/stb. AaaaaAAAaAAargh.

Meg ez megint csak vsz az én személyes hülyeségem és idealizmusom, de valahol igenis zavar, hogy b+ ebből a cégből ennyi jó emberrel nem igaz hogy csak ennyi telik. Többre kellene képesnek lennünk és zavar, hogy egy helyben toporzékolunk, nem látom mindig az okait, de vannak halvány sejtéseim. Zavar és néha bánt az, hogy -úgy érzem, persze lehet h közel sem- a lelkemet kiteszem, mert valahol -még- élvezem amit csinálok (majd elmúlik?), hajt a tudás és a kihívás vágya, ugyanakkor mellettem emberek, annyira nem teszik oda magukat. Miből áll bejönni időben? Miért tudom megcsinálni, hogy nem telefonálok magánügyben napközben mert a munkaidő “nem arra van”. Én is kimehetnék postára munkaidőben, de nem teszem. Mert elvárom magamtól hogy azt az időt arra fordítsam amire “való″/kell. Hülye vagyok? Munkabuzi? Szerintem nem, csak van bennem egy kötelességtudat. (Tehát szimplán hülye vagyok, hiszen sokkal kevesebb munkával, odafigyeléssel is ugyanennyire elketyegne minden. Ráb*tam.) De annyira jó lenne ha akikben megvan a spiritusz odatennék tényleg magukat.

Meg akkor persze azért itthon is. És igen, mindenkinek igaza van, és tényleg csak én vagyok a gyík, hogy nem tudok trilokálni (a bilokáció itt már kevés), meg gondolatot olvasni (na meg még a Seger-gyűrű fogót sem hoztam ma haza!).

Uff.