[…]

Edda. Ennek a napnak sincs vége. Itteni idő szerint még ma van és háromnegyed kilenc, otthoni szerint meg már holnap és háromnegyed három. SZóval akkor hogy hogy is volt ez… Ferihegyig simán, leszámítva hogy a taxis srác mindenáron kommunikálni akart, viszont az egyszerűsége ( Ja höhö baszki ezek az izékétyúk hát ez kész faszom.) Szóval Frankfurtig már ismerős votl az út, a kátyúk is nagyjából ugyanott voltak, Frankfurt előtt kicsivel. Aztán ahogy legutóbb most is kétszer bejártuk a repteret, mert arra kell menni. de nem. de igen. Ja tényleg mégse. Oszt’ végül Viktor evés-orientáltsága bevitt minket egy jobb kajáldába, ő weistwurst-ot evett (pffffbrrrrr) én meg elég jó teát csokis croissanttal. Meg kell hagyni, hogy amennyire szar kenyeret csinálnak a németek, a péksütihez annyival jobban értenek. Nagyon jó volt ugyanis. Ja és nagyon tetszett az a katicás bögre. Ha nem idefele jöttünk volna, tuti veszek, mert lehetet kapni. A transz-atlanti járat egy orbitális méretű Airbus vala, végülis egész gyorsan elment az a bő hét óra, megnéztem két filmet (Marley és én, Volt), egyikből se értettem sokat, viszont mindkettő jópofa. A “Volt”-on konkrétan hangosan felnevettem néha, aranyos rajzfilm. Ezen kívül pofás kaját adtak a repülőn, valami szószos csirkét, nagyon jó narancslevel folyamatosan, a végén meg friss melegszendvicset. SZóval ez így egész korrekt volt. A végén leszálláskor ahogy liftezett és rángatózott a gép, na akkor majdnem kiraktam mindent, meg le is izzadtam (az autót sem bírom ha zötyög). Itt aztánútlevélkontroll háromszor, csomagfelvétel, taxi (akkora Lincoln, bőrüléssel… de szinte minden taxi ilyen volt). SZálloda nem rossz, de nem is jó; a szoba vicces, kicsit olyan igazi amerikai filmes-motel feelingje van,  de jó lesz ez, voltam már rosszabban. Az előző bejegyzésben említett pizzázás/elmenés meghiúsult, részben mivel elkezdett zuhogni, dörögni és villámlani, részben mivel a lengyel kollégák mondták hogy ők inkább aludnának -Viktor szerint hülyeség-, így kikötöttünk a helyi kajáldában. Nagyon jó a sültkrumplijuk, másik kedves kolléga vacsijába, ha már kínálta belekontárkodtam, tudom mit fogok enni holnap. Apropó holnap. Ha minden jól megy ellépünk a Niagara vízeséshez, hiszen szabad napunk van. Persze az időjárás még közbeszólhat, meg az hogy keddig össze kellene kapnunk tervezési szintig egy komplett négycsatornás TV-rendszert. Lyeeeee. Ámen. most elmegyek zuhanyozni aztán alszok. Ég veletek, meg a lisztharmat.

Ui: A “swine flu”-s plakátok a reptéren viccesek.